16.fejezet: Békülés

Nézőpont: Victoria és Katherine
Zene a fejezethez: Keane - Everybody's Changing 

Damon tényleg kijött elém a határhoz, de egész úton nem is szóltunk egymáshoz. Vagy éppen alig, ami ebből állt: -Álljunk meg a benzinkúton.Én elmegyek a mosdóba, veszek élelmet, innivalót, te pedig tankolj meg.-erre Damon: -Victoria a harmadik olyan ember a környezetemben, aki nemcsak megtűr, hanem szeret is. Talán nem kellett volna eltitkolnod előle Savannah-t.A tank pedig még félig van megállunk a következőnél.-ilyen és ehhez hasonló gondolatok közepette értünk el Mystic Fall's-ba, hol Stefan már várt rám. Nadia visszament Matt-hez, Victoria pedig a főiskolán volt.-Tudhattam vola, hogy senki sem lesz itt. Savannah hol van?-kérdeztem meg miután megszakítottam a csókot Stefan-nal.-Elment. Azt mondta helyre akar mindent hozni, ezért elment Jonathan-hoz, hogy megölje.-én ekkor azért mégis megijedtem, akármennyire haragudtam rá, mégis a lányom volt. Hirtelen magamra is haragudni kezdtem. Beláttam, hogy nem lehetek haragban senkivel sem. Hiába élek örökké.

Helyszín: Whitmore Főiskoa

Már ebédnél járt az idő,amikor is megkaptam Stefan-tól az sms-t, hogy a nagynéném előbb hazajött és a főiskola felé tart az autójával. Ezen úgy bepöccentem, hogy felborítottam az asztalt is az évfolyamtársaim szeme előtt. olyan hihetetlen volt, sosem haragudtam ennyire egy rokonomra sem, pedig már kevés volt belőlük. De ha a szerencse úgy hozza, vissza kapom a többieket is. -Uhh..ez nem volt szép.- Katherine jelent meg előttem.-rendezzük vissza az asztalt..és beszéljünk.-szólaltam meg végül -Victoria tudnod kell, hogy szeretlek, Te vagy az unokahúgom Szerencsével vissza kapom Jasmine-t és Lucy-t is illetve az anyukádat,aki a kis húgom. Akármit tettem, azt csak miattatok vagy azért tettem, mert így láttam helyesnek. Damon-nal beszéltünk pár szót hazafelé jövet, és pár dologban igaza volt. El kellett volna mondanom neked az igazat. -mondta ki mindezt egy levegővétellel.-Most pedig megyek is.-Kathy néni!-mondtam ki ezt már én is kedvesebben-Hiányoztál. Én is szeretlek. Szeretném Savannah-t is megismerni, ha van rá esély.-mondtam ki gyorsan.-Nem biztos, hogy lesz esélyed rá. Ugyanis Stefan azzal a hírrel fogadott hogy a nővéred meg akarja ölni az apukádat.-szólalt meg ismét.-Úgy érted..az apukánkat.-javítottam ki. Ezt a tényt nehezen fogom megemészteni, hogy Katherine lefeküdt..apával. -Ha megteszi nem sikerül a tervünk, siessünk.-majd mindketten készülődni

kezdtünk.-Apa merre lakik?-mire Katherine elmondta a címet, és immár az autóban ültünk, én beírtam a GPS-be a megadott lakcímet, és beindítottam a motort, hiszen a testvérem élete volt a tét, aki talán már nem is él. Amikor odaértünk hiába hallgatóztunk a vámpír hallásunkkal, nem hallottunk semmit sem.-Jonathan nyisd ki,különben az Istenre esküszöm lelőlek!-mondta a nagynéném,az előbb visszament az autójához és kivett belőle egy verbéna lövedékkel töltött puskát.-Add vissza a lányomat! Ha bántani merted véged!-én pedig csak fohászkodtam, hogy semmi baj se történjen. Senkivel sem.