22. fejezet: Az új énem

Nézőpont: Elenor White
Zene a fejezethez: Demi Lovato-Let It Go

Két hét telt azóta, mióta Jace megígérte, hogy átváltoztat. Ezalatt az idő alatt be is tartotta, amit megígért. Az átváltozásom utáni egy hét nagyon hosszú volt, és úgy éreztem, hogy sosem lesz vége a kínszenvedéseimnek. Mindig csak a vérre tudtam gondolni, ugyanis Jace javaslatára előhoztuk a vámpír énemet, hogy megszokjam. Mára már egész jól belejöttem. Nem vagyok vérszomjas, nem vágyok emberi vérre, csakis zacskós vért fogyasztok, illetve állati vért. Erősebbnek is érzem magam, ami nagyszerű. Végre nem az az elesett nő vagyok,aki gyenge jellemmel rendelkezett, hanem teljes erőnlétet érzek magamban, és sokkal szabadabb is lettem. Nemrég pedig az érzelmeimet is kikapcsoltam, aminek a barátaim és a családtagjaim nem túlzottan örültek. A főiskolán is romlottak a jegyeim az új viselkedésem miatt.-Hé vigyázzatok az útból, nem látjátok, hogy jövök?-förmedtem rá két fősulis évfolyamtársamra, és egy első évesnek is oda szóltam-Te biztosan szakkört tévesztettél. A divat szakkör nem neked való.-tettem hozzá ezt is, majd arrébb álltam, és megláttam Josh-t, aki a Whittmore Főiskola focicsapatának volt a kapitánya, és egy darabig próbált nekem udvarolni, csak Max miatt elutasítottam.-Oh helló Josh!-köszöntem neki, de

meg sem vártam mit válaszol, elkaptam egy csókra-Még találkozunk, most sajnos órára kell mennem!-játszottam el a jó kislányt.Tudtam, hogy egyhamar nem fogom tudni ezt jóvá tenni, valahol mélyen tudtam, de ez most cseppet sem érdekelt. Még az sem, hogy Kitty felhívta Caroline-t telefonon, hogy segítséget kérjen tőle és Elena-tól a számomra. És mindezt azért, mert már ők is kikapcsolták az érzéseiket. Ennyi erővel Stefan-hoz is mehetnék segítségért. Ezeken a gondolatokon járt az agyam, mikor belebotlottam a bátyámba. -Na jó Elly, ez így nem mehet tovább!-nézett a szemembe úgy, hogy álltam a tekintetét és ő is az enyémet-Ma van a félévi értesítők kiosztása, nem vetted át őket, és még le is rontottad az átlagodat.-nézett rám.-Most mit akarsz Jace mit mondjak erre, hm?-kérdeztem meg tőle-Én ilyen vagyok, ilyen lettem. A te kedvedért nem változok meg egyhamar. Én a helyedben most elmennék. A főiskola meg nem is annyira fontos.-majd ránéztem az órámra.-Most ha megbocsájtasz mennem kell. Josh-al lesz randim.-és faképnél hagytam Jace-t, de azt láttam, hogy dühös volt, mikor elment. Egy percre úgy éreztem, hogy talán igaza volt, és vissza kéne hoznom a régi Elenor White-ot, aki szerette kimutatni az érzelmeit, és küzdött azért, hogy híres újságoknál

dolgozhasson egyszer, mint divat tanácsadó. Kiskorom óta ez volt az álmom, de szerte foszlott, mikor  megtudtam, hogy boszorkány vagyok.Habár azt, hogy boszorkány lettem, soha sem szégyelltem, büszke voltam rá. A boszpír énemre is az vagyok. Ezt a gondolatot azonnal elhessegettem, és berendeztem a kollégiumi szobámat az estére. A nap folyamán az edzőtől is megszereztem Josh telefonszámát egy kis rásegítéssel, így aztán üzentem Josh-nak, hogy jöjjön át.-Megjöttem Elly!-mondta, mikor belépett a szobámba.-Már vártalak!-majd kirívó ruhában elé léptem, és az esténk egész jól végződött. Reggel pedig ugyanilyen jól kezdődött a napunk is.